6. Környezetbarát- és bio -polimerek alkalmazása a
csomagolásban
Jelenkorunk nélkülözhetetlen eleme a csomagolt
élelmiszer. Az élelmiszerek csomagolására egyre növekvő mennyiségű polimereket
használnak fel. A legtöbb szintetikus polimert a lebomlási folyamatokkal
szembeni ellenállóság jellemzi. Ez a felhasználás során előnyös tulajdonság a
hulladékban való megjelenésekor problémát okoz.
A biológiailag lebomló csomagolóanyagok bizonyos
célokra már bebizonyították alkalmasságukat. Az iparnak azonban meg kell
oldania a csomagolóeszköz tartósságának és a bioélelmiszer eltarthatóságának összehangolását.
Meg kel őrizni a lebomló csomagolóanyagok stabilitását a tárolás alatt, egészen
a csomagolás eldobásáig. Lehetőleg ki kell küszöbölni a lebomlást elindító
körülményeket, kidobás után pedig biztosítani kell a biodegradáció optimális
feltételeit (szelektív gyűjtés, komposztálás).
6.1. Gazdasági kérdések
Az ismertetett problémákon
túl nyitva marad a gazdaságosság kérdése. Ma a csomagolásfejlesztőket a költségek
csökkentésének kényszere kedvezőbb alternatívák kidolgozására ösztönzi. Kivételekkel
csak ott találkozunk, ahol a különleges csomagolás révén magasabb ár
érvényesíthető. A gazdaságosság a csomagolásfejlesztés fontos területe marad a
jövőben is.
Jelenleg a komposztálható anyagok drágábbak a
hagyományosoknál. Ennek egyik fő oka a magas fejlesztési költség, valamint a
kisebb termelési kapacitás. A nagy tömegben előállított műanyagok, például a
polietilén ára az alapanyagok árával szorosan összefügg ( a petrolkémiai
források korlátozottsága még nem jelent meg az árakban). Viszonylagossá teszei
az árkülönbözetet a hulladékkezelés költsége, például a DSD-nek (Duales System
Deutschland) fizetendő licencdíj, amely jelenleg a polimerekre 2,95 EUR/kg, a
komposztálás költsége jóval 1 EUR/kg alatt van.
A hulladékkezelés árviszonyai, valamint a termelő
kapacitások bővülése minden bizonnyal javítani fogja a komposztálható
biocsomagolóanyagok esélyeit.
Ha az említett határfeltételek javulása bekövetkezik,
látható, hogy néhány éven belül kedvező elmozdulás várható. A
csomagolóanyag-gyártók és felhasználók számára fontos, hogy a biológiailag
lebomló anyagokkal kapcsolatos változásokat figyelemmel kísérjék, és amint
lehetséges, megfelelő csomagolási megoldást dolgozzanak ki.
A biológiailag lebomló anyagokban nagy innovációs
lehetőség rejlik, ami éppen a csomagolóipari vállalatok számára nyithat új és
ígéretes piacokat. Minden bizonnyal még hosszú az út addig, míg biológiailag
lebomló anyagok a hagyományos anyagokkal azonos teljesítményt fognak nyújtani.
Az is biztos, hogy több ezek közül hosszú távon nem is helyettesíthető más
anyaggal. A lényeges az az előny, amelyet a lebomló anyagok a komposztálhatóság
és a megújuló erőforrások használata révén nyújtanak.
A lebomló anyagok alkalmazása hozzá járulhat ahhoz,
hogy a jövő generációja nem fog függeni a mi mentalitásunktól. Olyan egyszer
használatos (egyutas) termékeknél, ahol nincs szükség hosszabb idejű
stabilitásra, már ma is kifizetődőbb tömegtermelésük. Elegendő, ha a
gyorséttermekre utalunk. A környezetben érvényes körforgás komposztálható anyagokkal
a közeljövőben, a gazdaságban is megvalósítható lesz.
6.2. A biológiai úton lebomló csomagolások helyzete
Európában
Az utóbbi években a biológiailag lebomló csomagolások
piaci bevezetése látványosan bővült. Erre Európában a szupermarketekben, különösen
Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Hollandiában került sor,
ahol a vezető kereskedelmi láncokban tesztelték ezeket a termékeket friss
gyümölcs és zöldség vagy higiéniás termékek csomagolására.
Európában, 2010-ben 40 ezer tonnára becsülték a
lebomló csomagolások felhasználását, ez a 2008-as évinek a duplája volt. A
komposztálható csomagolóanyagok legnagyobb része a kereskedelmi láncokban található
meg.
Németországban a komposztálható
anyagok korábban nem kapták meg a törvényi támogatást, de 2005 májusától a
megújított csomagolási jogszabály a minősített, úgy nevezett újratermelődő/
megújuló alapanyagú, komposztálható csomagolásokra felmentést adott a
termékdíjból a piac bevezetési időszakra, egészen 2012-ig.
A
lebomló csomagolóanyagok megkapták a „zöld pont” tanúsítványt, ezáltal megszűnt
a biocsomagolóanyagok újrahasznosítására kivetett illeték, és a biopolimerekből
készülő csomagolóanyagok árát akár kilogrammonként egy euróval is csökkentheti.
Németországban a Fogyasztóvédelmi és
a Mezőgazdasági Minisztérium a kutatás-fejlesztést és a piacbevezetést 2005-ben
54 millió EUR összeggel támogatta, és ezt várhatóan a következő években
megfogja duplázni. A biológiai úton történő hulladékkezelés körülményei alá
kerülő, biológiai úton lebomló komposztálható termékek szigorú minőségi
követelményekkel kerülnek szembe. Ez három elemet tartalmaz:
o Ismérvek (kritériumok),
o Tanusítvány,
o DIN EN 13432/ASTM D 6400
ill. 6868.
Ezekkel biztosítható, hogy a termék valójában
komposztálható. A komposztálhatóság vizsgálata céljából Németországban
bevezettek egy szabványt ( DIN V 54900), azzal a céllal, hogy a biológiailag
lebomló anyagok (BAW – biologisch abbaubare Werkstoffe) komposztálhatósága
előírt feltételek mellett vizsgálható legyen. A tanúsított termékek
használhatják a komposztálhatóság jelzést, ezzel megkülönböztetve magukat a
hagyományos műanyagoktól. Az IBAW által kialakított jelzés nemzetközi szinten
védett, és az DIN Certo Gesellschaft für KonformitÄtsbewertung mbH ítéli oda a kérelmezőnek.
6.2. A biológiai úton lebomló csomagolások helyzete
hazánkban
A 90-es évek elején az egyik
hazai ipari kutatóintézetnél, a SZEVIKI-nél kifejlesztettek és
szabadalmaztattak a poliolefinek fényhatására történő lebomlását elősegítő adalékot.
Ennek felhasználásával készült a Sensilene márkanevű fólia, amelyet sikerrel
próbálta ki a zöldségtermesztésben növény- és talajtakaróként, de a termék
piaci bevezetése – elsősorban gazdaságossági okok miatt – már nem sikerült.
Azóta jelentősen megváltozott a gazdasági környezet, és az EU-ba való
belépésünk után a hulladékokkal kapcsolatos törvényi szabályozás is. Eszerint
évente csökkenteni kell a hulladéklerakókba kerülő csomagolási hulladék –
köztük a bevásárlótáskák – mennyiségét.
Az Európai Unió követelményeinek
megfelelően 2005. április 6-án érvénybe lépett a biológiai úton lebomló
bevásárlótáskákra vonatkozó új környezetbarát pályázati kritérium rendszer. A
pályázók környezetbarát védjegy használatra jogosultak, amennyiben a feltételi
rendszernek megfelelnek. A védjegy birtokában ezek a csomagolások részben
(jelenleg 25%-ban ) felmentést kapnak a csomagolóeszközökre vonatkozó termékdíj
(53/2003.IV.11. Korm.Rendelet) fizetési kötelezettsége alól.
A környezetbarát védjegy használatával kapcsolatos
minősítési és egyéb feladatokat a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
100%-os tulajdonában levő Környezetbarát Termék Közhasznú Társaság koordinálja,
azaz kiírja a pályázatokat, megszervezi a szakértői vizsgálatokat és megköti a
védjegyhasználati szerződést. A védjegy, úgy nevezett ökocímke, megkülönböztető
jelzésként jelenik meg a terméken, ezzel javítva a gyártók piaci lehetőségeit.
Az így minősített termék felirata: „Biológiai úton lebomló és komposztálható
termék”.
11. ábra Környezetbarát-termék védjegy
A környezetbarát Kht. szerint a
környezetbarát termékek körébe tartozik a biológiai úton lebomló és
komposztálható műanyag bevásárlótáska, amely természetes nyersanyagforrásból
(cellulóz, textilből vagy természetes polimerből) vagy lebomló polimerből
(hagyományos műanyagok adalékkal előidézett bomlása) készül. Míg az első
csoportot az EN 13432 szerint vagy az ezzel harmonizáló ASTM D6400-99, vagy a
DIN V 54900 szerint minősítik, a poliolefinekből előállított bevásárlótáskákra
az ASTM D 3826-98-at vagy ezzel egyenértékű szabványt alkalmazza a minősítő.
A magyarországi helyzetet jellemzi,
hogy a lebomló hulladékok is a települési lerakóba kerülnek, mert az üzemi
mértékű komposztálótelepek még nem épültek ki. A szelektív gyűjtési rendszerek
kiépítése is még csak most alakul, ami azért is halaszthatatlan, mert a
hulladékgazdálkodási törvény előírása szerint a települési lerakókban a
biológiai úton lebomló hulladék mennyiségét fokozatosan csökkenteni kell.
A környezetbarát pályázati rendszer
meghirdetése óta tizenegy cég minősíttette bevásárlótáska termékét, azonban
ezeknek a zöme lebomló adalékkal készült PE-fólia, és csak elvétve jelent meg
kukoricaalapú biotermékből gyártott tasak. A lebomlást előidéző adalék és a
kukoricaalapú fólia is exportból kerül hazai feldolgozásra.
Mindent összevetve, ökológiai és
ökonómiai szempontból is megérett a helyzet a biológiai úton lebomló polimerek
és elsősorban a biocsomagolóanyagok elterjedésére, de talán több támogatásra
lenne szükség, például pályázatokra, hogy a kutatás és fejlesztés területén is
felzárkózhassunk az európai szintre, megoldjuk az itthoni alapanyaggyártást,
amihez hazai mezőgazdasági termelést lehetne hasznosítani.
12. ábra Környezetbarát csomagolás védjegy
7. Várható
jövő a biocsomagolásban
Jelenleg a komposztálható, lebomló csomagolóanyagok
drágábbak a hagyományosnál. Ennek egyik fő oka a magas fejlesztési költség,
amelyet ma még ezek az anyagok magukba foglalnak, valamint a kisebb termelési
kapacitás. Ha a feltételek javulása bekövetkezik, néhány éven belül kedvező elmozdulás
várható. A csomagolóanyag-gyártók és felhasználók számára fontos, hogy a
biológiailag lebomló anyagokkal kapcsolatos változásokat figyelemmel kísérjék,
és amint lehetséges, megfelelő csomagolási megoldásokat dolgozzanak ki. A
biológiailag lebomló anyagokban nagy innovációs lehetőség rejlik, ami éppen a
csomagolóipari vállalatok számára nyithat új és ígéretes piacokat. A lebomló
anyagok alkalmazása hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövő generációja ne függjön a
mi „eldobó” mentalitásunktól. Olyan egyszer használatos (egyutas) termékeknél,
ahol nincs szükség hosszabb idejű stabilitásra, már ma is kifizetődőbb tömegtermelésük.
Elegendő, ha a gyors-étkeztetőkre gondolunk. Remélhető, hogy a természeti
környezetben működő körforgás, a komposztálható anyagokkal a közeljövőben, a
gazdaságban is megvalósítható lesz.
7. 1. Bioélelmiszerek környezettudatos
csomagolásának jövője
A biológiailag lebomló műanyagok
tulajdonságai és különböző élelmiszerek ezzel kapcsolatos igényeinek
összehasonlítása azt mutatja, hogy sok termék nem alkalmas biocsomagolásra.
Ezért meg kell határozni azoknak az élelmiszereknek a körét, amelyek erre
alkalmasak. Ugyanakkor szűkíti a lehetőségeket az a körülmény is, hogy ma még a
lebomló műanyagok előállítása jóval drágább, mint a hagyományos anyagoké. Azonban
ahhoz, hogy olcsóbb legyen az előállítás, az lenne szükséges, hogy a piac
mutasson hajlandóságot alkalmazásukra.
A vásárlók véleménye egy másik
nagyon fontos kérdés: általánosan elfogadott, hogy a vásárlóknál jobban
figyelni kellene a környezetre. Így környezetkímélő viselkedésnek tekintenék
megújuló forrásokból készült, biocsomagolt élelmiszerek vásárlását. A vásárlók
feltehetően hajlandóak lennének többet fizetni egy környezetkímélő termékért,
és ezt figyelembe kell venni a biocsomagolásra alkalmas termékek
kiválasztásánál.
A biológiailag lebomló polimerek új
lehetőséget adnának a módosított légterű csomagolásban, amellyel javítható
egyes termékek minősége a tárolás folyamán (pl. zöldségek) és meghosszabbítható
az élelmiszerek minőségi és eltarthatósági ideje.
A biodegradálódó polimerek záró
tulajdonságai (különösen vízgőzre vonatkoztatva) sokkal rosszabb minőségűek,
mint a hagyományos csomagolóanyagoké. Ez különösen akkor érvényes, ha a biocsomagolást
primer csomagolóanyagként alkalmazzák. A probléma úgy oldható meg, hogy csak
olyan bioélelmiszert csomagolnak ilyen anyagba, amely kompatibilis a csomagolóanyaggal
és annak tulajdonságaival. Azonban lehet megfelelő tulajdonságokkal rendelkező
polimer fóliát is használni úgy, hogy a biológiailag lebomló csomagolóanyag egy
összetett csomagolás keretében kiegészítjük szintetikus műanyaggal. Az így
kapott primer csomagolás előnye, hogy anyagfajtánként szétválasztható, külön
hasznosítható. Utóbbiak olyan monoanyagokból állíthatók elő, amelyek kímélik a
forráskészletet, így minimálható a felhasznált csomagolóanyag mennyisége is.
Egy következő megoldás a biocsomagolóanyag
bevonása viasszal, amely fokozza a csomagolás víztaszító jellegét. A
technológia lehetővé teszi Két biocsomagolóanyag egymásra rétegezését is, vagy
a biológiai és szintetikus anyagok keverését. Ilyenkor végül nem
biocsomagolóanyagot kell használni másodlagos csomagolásként.
Előfordulhat, hogy szükséges a
biocsomagolóanyag megváltoztatása a bioélelmiszer csomagolás szempontjából lényeges
tulajdonságainak javítása céljából. Ez természetesen növeli a végtermék árát
például a kutatás és fejlesztés költségei következtében. A biocsomagolóanyag
ára nagyüzemi termeléskor természetesen alacsonyabb.
A bioélelmiszer csomagolás következő fontos tényezője
a migráció (általános és specifikus). A biocsomagolást – élelmiszer primer
csomagolására való felhasználása előtt – meg kell vizsgálni a migrációs
tulajdonságokat ártalmas anyagoknak az élelmiszerbe való bevándorlásának
meggátolása céljából. Az aktív, ehető bevonatoknak és bioanyagoknak – ahol
kívánatos az antioxidánsok és a mikrobaelleni anyagok migrációja – ugyan csak
meg kell felelnie a törvényes előírásoknak, amit alaposan be kell tartani és
ellenőrizni kell.
A biológiailag lebontható csomagolóanyagok mikrobás
stabilitását a tárolás alatt – egészen a megsemmisítésig – felhasználás előtt
tesztelni kell (szükséges a lényeges vegyületek szabályozása és a gyártáshoz
használt adalékok, lágyítószerek engedélyezése).
A biocsomagolás terjedésének az élelmiszeriparban jó
esélye van mind a közeli, mind a távoli jövőben, és a megvalósulás útjában már
csak néhány akadály van. A nyugati vásárlók igen jó minőségű
élelmiszer-termékeket igényelnek, és egyre inkább tudatosulnak a
környezetvédelmi szempontok. A vásárlók nem csak az élelmiszer eredetét és
kezelését tartják fontosnak, hanem a használt csomagolóanyag kezelését is. Ha a
vásárlók megfelelőnek tartják a bioélelmiszert, hajlandóak többet is fizetni
érte. Az újabb becslések szerint többet is képesek szánni az olyan
bioélelmiszer vásárlására amely bioanyagokba csomagolt és a környezet
szempontjából kedvezőbb. Így a szerves élelmiszerek biocsomagolása egy
lehetőség, mivel ezek tipikusan egyediek és drágák. Biocsomagolásra alkalmasak
még a drága zöldségek és gyümölcsök (gomba, saláta), amelyeknek rövid a
szavatossági idejük. Fontos, hogy biocsomagolásokról olyan kép alakult ki,
miszerint ezek mezőgazdasági forrásból származnak és természetben lebomlanak,
így nem károsítják a környezetet. Ezzel kapcsolatban életciklus-elemzéseket
kell végezni.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy másik szempontot
sem, a törvényi szabályozást. Alapvető jelentőségű a jelölések követelményeinek
rögzítése, az bioanyag vagy biocsomagolás címkézésének szabványos módja. A címkén
fel kell tüntetni, hogy a csomagolás megújítható forrásokból készült. Ez
megkönnyíti a fogyasztó számára az egyes termékek megkülönböztetését és
elősegíti a hulladék szétválogatását.
Sok európai országban elégetik a háztartási
hulladékot. Ki lehetne alakítani egy olyan rendszert, amelyben az elégetésre
szánt csomagolóanyagokat megadóztatnák, míg a komposztálható biocsomagolást nem
terhelné adó. Fontos, hogy a fejlesztéseket kövesse a megfelelő szabványok
kidolgozása az új típusú anyagokra és azok vizsgálati módszereire vonatkozólag.
Sok – a biocsomagolások gyártásához használt – vegyület nem szerepel a
jelenlegi szabályozásban.
Az EU mezőgazdasági politikája célul tűzte ki a
fölösleges európai készletek (főleg búza és kukorica) felhasználását. Ezenkívül
nagy mennyiségű – jelenleg felhasználatlan
maradék mezőgazdasági terméket hasznosítani lehetne például politejsav
(PLA) gyártására.
8. Befejezés
Minden bizonnyal még hosszú az út, amíg a biológiailag
lebomló anyagok hagyományos anyagokkal azonos teljesítményt fognak nyújtani, s
főleg gazdaságos termelékenységgel. Az is biztos, hogy a sokféle előnyt
biztosító polimer társítások hosszútávon nem is helyettesíthetők más anyaggal,
így a különleges bánásmódot, minőségvédelmet igénylő kiemelt minőségű
biotermékek nem valószínű, hogy biocsomagolásban kerülnek a vásárlók asztalára.
A kutatás-fejlesztésre (K+F), az innovációra pénzt és időt fordítani mégis
érdemes, mert igen lényeges az előny, így fentiek bevezetése, fejlesztése amit
a lebomló anyagok a komposztálhatósága és a megújuló erőforrások használata
biztosít szolgál, környezetünk megóvása, fejlődése érdekében hasznos
befektetésnek bizonyul.
Irodalomjegyzék
[2]
Szakály Zoltán – Berke Szilárd: A táplálkozás, a minőség és a marketing
kapcsolata élelmiszereknél In: Berács József - Lehota József - Piskóti István -
Rekettye Gábor (szerk. 2004): Marketingelmélet a gyakorlatban KJK-KERSZÖV Jogi
és Üzleti Kiadó Kft Budapest (331. oldal)
[3]
Kardos, Gy. – Kollár, G. – Burián, L. – Bódi, Cs. – Kerényi, Z. – Szőke
L. (2002): Ökonyersanyagok és feldolgozott élelmiszerek minősége és minősítése
In: Radics László (2002): Ökológiai gazdálkodás II. Szaktudás Kiadóház Budapest
501 – 516. oldal
[4]
Szakály Zoltán – Berke Szilárd: A táplálkozás, a minőség és a marketing
kapcsolata élelmiszereknél In: Berács József - Lehota József - Piskóti István -
Rekettye Gábor (szerk. 2004): Marketingelmélet a gyakorlatban KJK-KERSZÖV Jogi
és Üzleti Kiadó Kft Budapest (324. oldal)
[5]
Szente Viktória – Széles Gy. - Szakály Zoltán (2006): Az
élelmiszer-fogyasztói magatartástrendek vizsgálata, kiemelt figyelemmel a
stratégiai élelmiszerekre (6. oldal) Élelmiszer, Táplálkozás és Marketing III.
évf. 2/2006.
[6]
Törőcsik Mária–Varsányi Judit (1998): Termékstratégia emocionális és
racionális közelítésben, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó (64-74. oldal)
[11]
Dr. Beczer Judit: Kutatások és fejlesztési törekvések az élelmiszeriparban
Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet
Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet
[12]
Beczner Judit: Csomagolóanyagok lebomlása a környezetben
Központi Élelmiszer-tudomyányi Kuatatóintézet
Központi Élelmiszer-tudomyányi Kuatatóintézet
[13]
Tiefbrunner Anna: Csomagolás és környezetvédelemPapír-Press Egyesülés, Budapest
2002
[14]
Koltai László: Lebomló műanyagok szerepe a környezetvédelemben
Transpack- csomagolási, anyagmozgatási és logisztikai magazin, IX.évf./3.sz. pp. 22-23.
Transpack- csomagolási, anyagmozgatási és logisztikai magazin, IX.évf./3.sz. pp. 22-23.
[15]
Koltai László. – Kapás G.: Biológiailag lebomló műanyagok, lehetőségek a csomagolóipar
számára – I. rész Transpack- csomagolási, anyagmozgatási és logisztikai
magazin, VIII.évf./II.sz. 2009. február, pp. 24-25
[15]
Koltai L. – Munkácsi Z.: Biológiailag lebomló műanyagok, új lehetőségek a
csomagolóipar számára – II. rész Transpack- csomagolási, anyagmozgatási és
logisztikai magazin, VIII.évf./III.sz. 2009. május, pp. 24-25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése