Tartalomjegyzék
1.
Bevezetés
A technológia rohamos
fejlődése az ipar minden területén, így az élelmiszeriparban is érezteti
hatását. Az itt alkalmazott technológiák közül különösen azok jelentősek, melyek
a feldolgozással és a tartósítással kapcsolatosak. A fejlődést az automatizálás
terén tapasztalható új megoldásokon kívül a műveleti kutatásokban elért
eredmények is jelentik. Különösen elmondható ez az élelmiszeripari technológiák
befejező műveletére, a csomagolásra.
Az élelmiszeripari
termékek csomagolásának kiemelkedő szerepe van, hiszen nagyban hozzájárul a
kezelhetőség megkönnyítéséhez, eltarthatósági idő növeléséhez, valamint a
minőség megőrzéséhez.
Az termékvédelem
alapvető feladata az élelmiszerek szennyeződésektől való megóvása megfelelő
csomagolóanyagokkal. A fogyasztók számára azonban nem minden esetben ismert a
csomagolóanyagok összetétele, tulajdonsága, termékekkel szembeni
kompatibilitása.
A csomagolási célra
felhasznált anyagok között egyre nagyobb részarányt képviselnek a polimerek, amelyek
ellenállnak a természetes anyagkörforgás menetrendjének, és így – hulladék
formájában – akár több száz évig is szennyezhetik a környezetet.
Az itt említettek
jelentőségének felismerése nyomán mára világossá vált, hogy míg a nagy
hulladékképződéssel járó, csomagolási célzatú polimer-felhasználás mérséklésére
néhány évvel ezelőtt még megoldást jelenthetett a többutas felhasználás,
valamint az újrafeldolgozás, addigra ma már ezek a módszerek - a polimer-hulladékok
nagymértékű felhalmozódása következtében – csak részeredményekkel kecsegtetnének.
Napjainkban eljutottunk oda, hogy a csomagolóanyagok fejlesztésének irányát
elsősorban a belőlük képződött hulladék minősége, valamint annak kezelhetősége
határozza meg.
A természet erőivel
szemben ellenálló hulladékok képződésének és felhasználásának akut problémájára
igaz, hogy csak részleges, de ugyanakkor igen hatékony megoldást ígér. A
biológiai úton lebomló csomagolóanyagok alkalmazása, melyekből a használat után
keletkező hulladék a biokörforgalom, geokémiai részévé válik azáltal, hogy a
talajban és a vízben élő mikroorganizmusok, a különféle gombák és más lebontó
szervezetek feltárják azokat. Mivel a lebomlás során felszabaduló elemek
beépülnek a természet körforgásába, ezért az anyagok nem szennyezik, nem
terhelik a környezetet.
Dolgozatom célja bemutatni a polimer élelmiszer-csomagolóanyagokat,
amelyek alkalmassá válhatnak a bioélelmiszer termékek megfelelő csomagolására, úgy
hogy azok a csomagolás után is bioélelmiszerek maradhassanak. Mert a
bioélelmiszer nem csak attól jó, hogy vegyszermentes csomagolásban van, hanem
mert környezettudatos az alkalmazott csomagolás, és hulladék formájában nem
terheli a környezetet.
1. Bioélelmiszer
fogalma és minőségi tényezői
A biotermék szinonimája az ökológiai termék
kifejezésnek, azt jelenti, hogy az adott áru vegyszermentesen előállított
alapanyagok felhasználásával készült, illetve a termesztés során csak
biológiailag lebomló vagy természetes szereket használtak. Az előállítás során
tilos génmanipulált szervezeteket vagy azok származékait felhasználni. Valamint
az a föld, amelyben az alapanyagokat termesztették, már legalább három éve nem
volt vegyszerrel kezelve.
Mindezt nem árt tisztázni, mielőtt bioélelmiszerekről
beszélünk. Továbbá azt is, hogy a késztermék nem tartalmazhat semmilyen
hozzáadott mesterséges anyagot, leszámítva azt az esetlegesen előforduló 6 %-ot,
amely egy meghatározott adalékanyag listában szereplő, bioval nem
helyettesíthető alkotó lehet. Ha az áru, amit leveszünk a polcról, nem ilyen,
akkor az hivatalosan nem bio.
Aki biztosra akar menni, az a következőket
ellenőrizze: a csomagoláson szerepelnie kell az öko vagy bio szónak a termék
megnevezése előtt, annak, hogy az összetevő „ellenőrzött ökológiai
gazdálkodásból származik”. Az alkotórészeknek (az előbb említett nem 100%-os
biotermékek esetében gyakran csillaggal jelöltek az ellenőrzött alkotók, a nem
bio alkotók mellett pedig nincs csillag), az ellenőrző szervezet neve és
kódszáma, esetleg logója.
Magyarországon a Vidékfejlesztési Minisztérium által
felügyelt, akkreditált ellenőrző szervezet van, a Biokontroll Hungária Nonprofit
Kft. (Hu-Öko 01), és a Hugária Öko Garancia Kft. (Hu-Öko 02). Ha import
bioélelmiszerről van szó, akkor is fel kell tüntetni a gyártás helyszínén
ellenőrzést végző szervezet nevét, kódszámát.[1]
Minősítő Tanúsítvány igazolhatja a megfelelést:
·
az EU 2092/1991./EGK rendeletnek, vagy
·
az EU 2092/1991./EGK rendeletnek és a Biokontroll Hungária
Nonprofit Kft többlet előírásainak.
·
IFOAM tanúsítvány birtokában lehet a Biokontroll védjegyét
használni, amellyel könnyebb a terméket olyan vevők felé értékesíteni, akik
ismert európai védjegyek használatára jogosultak (Soil Association, KRAV,
Demeter, BioSuisse, Naturland)
·
A Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. tanúsítványát az EU és
- a társult országokon kívül, számos országban (Svájc) is elfogadják.
1. ábra Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
védjegye
A biotermékek- a bio/öko/organikus tulajdonságuknál
fogva - piacra lépésükkel egy összetéveszthetetlenül új (innovatív) pozíciót és
kommunikálható termékkülönbözőséget testesítenek meg, melyet a fogyasztók többletként
fognak értékelni, - a hivatalos tanúsító szervek minősítése alapján.
Mivel a termék összetéveszthetetlen különbözősége nem
egy látható tulajdonság, ezért a tanúsítást - a terméken - az alábbi igazolt
kritériumok feltüntetése biztosítja a fogyasztók számára:
·
„Öko” vagy „bio” vagy
„organic” szó - a termék megnevezése előtt,
·
„Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó” kifejezés,
·
Az összes alkotórész feltűntetése, - a nem 100%-os
biotermékek esetén:
·
* (csillaggal) jelölve
az ellenőrzött alkotórészeket, és
·
nincs csillag a
nem-bio alkotórészek mellett,
·
A terméken szerepel az ellenőrző szerv neve, kódszáma és
logója.
·
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. (Hu-Öko001),
·
Ökogarancia Hungária Kft. (Hu-Öko002)
2. ábra Ökogarancia Hungária Kft. védjegye
Philip Kotler termékszerkezet definíciója alapján a
bioélelmiszerek - az első kettő szinten felül a magasabb - az elvárt –
kiterjesztett - potenciális termékszintek követelményeinek is megfelelnek.
A bioélelmiszerek termékszerkezetét Szakály Zoltán – Berke
Szilárd - az alábbi táblázat szerinti, élelmiszerekre készített – öttényezős
minőségmodellje[2] alapján is vizsgáltam. Az elemzés
eredményeként a bioélelmiszerek– az első két szinten felül magasabb – a 3.
Táplálkozási
(tartalmilag hangsúlyozottan az egészségesség) - a 4.) Élvezeti és az 5.)
Szimbolikus szintek követelményeit is kielégítik, - az alábbiak szerint.
1. táblázat A termékminőség értelmezése
élelmiszereknél
A
termékminőség értelmezése élelmiszereknél – Öttényezős minőségmodell Szakály
Zoltán – Berke Szilárd: A táplálkozás, a minőség és a marketing kapcsolata
élelmiszereknél In: Berács József - Lehota József - Piskóti István - Rekettye
Gábor (szerk. 2004): Marketingelmélet a gyakorlatban KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti
Kiadó Kft Budapest (331. oldal)
Biztonsági szint:az élelmiszerek alapvető funkció
követelménye, nélküle nincs a terméknek létjogosultsága a piacon. A modellben
fizikai, kémiai, mikrobiológiai-higiéniai, érzékszervi tulajdonságok jelentik
az alapterméket, vagyis az alaphasznosságot a táplálkozás és
létfenntartáscéljára. Használati szint: A terméknek a társadalmi-gazdasági
fejlettség szerinti elvárásoknak is meg kell felelnie, korunkban a gyors,
kényelmes, kellemes, praktikus felhasználási lehetőségeket jelenti.
Táplálkozási szint: egyre erősebb trendhatás – az
egészség megőrzése, a betegségek természetes gyógyítása –hangsúlyozottabb
igényének is megfelel a termék, ez már a kiterjesztett termék szintje, - jól
megkülönböztethető tulajdonságokkal, táplálkozási előnyökkel és marketing jellemzőkkel
(vegyszermentesség, zöldségek és gyümölcsök alacsonyabb nitrát tartalma,[3]
magasabb vitamin-, ásványi anyag-, tápanyagtartalom, kiemelkedő minőség, magas
márkaérték). Amelyekkel az úgynevezett új generációs stratégiai élelmiszerek
(biotermékekés funkcionális élelmiszerek)[4]
rendelkeznek.
Élvezeti szint: a kiterjesztett termék szintje és kifejezetten
a verseny színtere elsősorban emocionális tényezőkkel (ellenállhatatlan ízek,
esztétikus külsőmegjelenés, csábító csomagolás, lélektani árak, különböző szolgáltatások,
a biotermékek beszerzési problémáinak megoldására a házhozszállítás, internetes
rendelési lehet4ség)és végül
Szimbolikus szint: már a fogyasztás típusait is
figyelembe véve – főleg emocionális tényezők[5]
hatására – már a potenciális termék szintjén, kifejezetten a versenyképesség
fokozása érdekében elé megy a vevők jövőben várható igényeinek, - különböző lelkiállapotok
figyelembevételével, mint a siker jutalmazása, az elkeseredés, a szomorúság
vigasztalása, a remény, a feszültség és szorongás oldása, a presztízs és
státusz szimbólumok kifejezése, imázs-alkotás. Ezen a szinten jelenik meg az
önkifejezés igénye, - a gyermekek érdekének, az egészség- és
környezettudatosság hangsúlyozásával - általában magasabban képzett fogyasztói
csoportok presztízsfogyasztásaként.
A géntechnológiával módosított (GMO), a hagyományos,
valamint az ökológiai gazdálkodással termesztett növények egymás mellett folytatott
termesztéséről szóló 86/2006. (XII. 23.) FVM rendelet
A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai
gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításának, előállításának,
forgalmazásának, jelölésének és ellenőrzésének részletes szabályairól szóló 79/2009.
(VI. 30.) FVM rendelet
A bioélelmiszereket erősen felülvizsgálják és szigorú
törvényi háttérrel rendelkeznek.
A
bio/öko/organikus élelmiszereket „az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás”
szabályainak megfelelően állítják elő, amelynek alap-feltételrendszerét az IFOAM
(International Federation of Organic Agriculture Movement) fogalmazta meg. Az
Európai Unióban a 2092/1991./EGK (1991. június 24.) rendelet[6]
szabályozza, és 2. cikkelye definiálja a termékek ökológiai termelését, illetve
az erre utaló jelöléseket az élelmiszereken:
„Öko
(biológiai vagy, ökológiai vagy, organikus) gazdálkodás alatt olyan
környezetkímélő ,és –megújító, mező-, erdő- és tájgazdálkodási rendszert
értünk, amely szigorú előírások keretei között zajlik, speciális termelés- és termékellenőrzéssel,
valamint minőségtanúsítással. Az ökogazdálkodás különleges minőségű termékei garantálják
a termelő és a fogyasztó egészségvédelmét. A termelés aktív környezetvédelem és
életformaváltás igényével zajlik.”[7]
Hazánkban
az ökológiai gazdálkodást:
·
a 94/92/EGK rendelet, a 140/1999. (IX. 3.) sz.
Kormányrendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai
követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről,
·
a74/2004. (V. 10.) sz.
FVM rendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények
szerinti előállításának, forgalmazásának és jelölésének egyéb eljárási
szabályairól szóló rendeletek szabályozzák, és
·
1997. óta az ökológiai
gazdálkodást nevesítve tartalmazzák az agrártámogatásról szóló miniszteri
rendeletek és a Nemzeti Vidékfejlesztési terv, valamint
·
a 2253/1999. (X. 7.) Korm. sz. rendelet. [8]
1.1. Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló irányelv
Európai Parlament és Tanács 1935/04/EK Rendelete
Minden olyan anyagnak vagy tárgynak, amelyet arra
szántak, hogy közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe kerüljön élelmiszerekkel,
megfelelő mértékben közömbösnek kell lennie annak megakadályozására, hogy olyan
mennyiségű anyag kerüljön át belőle az élelmiszerbe (migráció, kioldódás),
amely veszélyezteti az emberi szervezet egészségét, elfogadhatatlan változást
idézhet elő az élelmiszer összetételében, vagy az élelmiszer érzékszervi
tulajdonságainak rosszabbodását idézheti elő. Így ez a rendelet vonatkozik az
élelmiszerrel érintkezésbe kerülő biopolimer csomagolóanyagokra is.
Az anyagokat és tárgyakat, ideértve
az aktív és intelligens anyagokat és tárgyakat is, a helyes gyártási
gyakorlattal összhangban olyan módon kell gyártani, hogy azok a szokásos vagy
előrelátható felhasználási körülmények között alkotórészeiket ne adhassák át az
élelmiszereknek olyan mennyiségben, amely:
·
Veszélyeztetheti az emberi egészséget,
·
Elfogadhatatlan változást idézhet elő az élelmiszer
összetételében,
·
Az élelmiszer érzékszervi tulajdonságainak rosszabbodását
idézheti elő.
1.2. Az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok nyomonkövethetősége
·
Az anyagok és tárgyak nyomon követhetőségét minden szakaszban
biztosítani kell, az ellenőrzés, a hibás termékek visszahívása, a fogyasztók
tájékoztatása és a felelősség megállapításának megkönnyítése céljából,
·
A technológiai megvalósíthatóságra kell figyelemmel lennie a
vállalkozónak: olyan rendszerekkel, és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek
lehetővé teszik azoknak a vállalkozásoknak az azonosítását, amelyektől, és
amelyek részére a rendeletnek és a rendelet végrehajtási intézkedéseinek a
hatálya alá tartozó anyagokat és tárgyakat, valamint szükség szerint az azok
előállítása során felhasznált összetevő anyagokat és termékeket szolgáltatták.
Ezt az információt kérésre be kell mutatni az illetékes hatóságnak,
·
A közösség piacára bocsátott anyagoknak és tárgyaknak
azonosíthatónak kell lenniük egy olyan megfelelően kialakított rendszer által,
amely lehetővé teszi azok - jelölés, illetve a vonatkozó dokumentumok vagy információ
útján történő nyomon követését.
Ez a rendelet általános jellegű biztonsági előírásokat
tesz, ugyanakkor nem részletezi a különböző csomagolóanyagokra vonatkozó
vizsgálati módszereket, határértékeket.
[2]
Szakály Zoltán – Berke Szilárd: A táplálkozás, a minőség és a marketing
kapcsolata élelmiszereknél In: Berács József - Lehota József - Piskóti István -
Rekettye Gábor (szerk. 2004): Marketingelmélet a gyakorlatban KJK-KERSZÖV Jogi
és Üzleti Kiadó Kft Budapest (331. oldal)
[3] Kardos, Gy. – Kollár, G. –
Burián, L. – Bódi, Cs. – Kerényi, Z. – Szőke L. (2002): Ökonyersanyagok és
feldolgozott élelmiszerek minősége és minősítése In: Radics László (2002):
Ökológiai gazdálkodás II. Szaktudás Kiadóház Budapest 501 – 516. oldal
[4] Szakály Zoltán – Berke
Szilárd: A táplálkozás, a minőség és a marketing kapcsolata élelmiszereknél In:
Berács József - Lehota József - Piskóti István - Rekettye Gábor (szerk. 2004):
Marketingelmélet a gyakorlatban KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft Budapest
(324. oldal)
[5] Törőcsik Mária–Varsányi
Judit (1998): Termékstratégia emocionális és racionális közelítésben, Budapest,
Nemzeti Tankönyvkiadó (64-74. oldal)
[6] 2009.-től a 834/2007 sz.
rendelet lép a helyébe és szabályozza az EU bio (biológiai, ökológiai, organic)
gazdálkodását, - a Bizottság 94/92/EGK sz. rendeletével együtt
[7] Szente Viktória – Széles
Gy. - Szakály Zoltán (2006): Az élelmiszer-fogyasztói magatartástrendek
vizsgálata, kiemelt figyelemmel a stratégiai élelmiszerekre (6. oldal)
Élelmiszer, Táplálkozás és Marketing III. évf. 2/2006.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése