szakdoli3

2. Csomagolás szerepe

2.1. A csomagolás funkciói

A piac egyre magasabb követelményeket támaszt a különféle termékekkel és azok csomagolásaival szemben. A termékek mennyisége és egyre változatosabb formákba való megjelenése nagymértékben függ a csomagolástól, ugyanis egyre több feladatot kell ellátnia ahhoz, hogy alapvető célját betöltse:

·         Termékvédelem

·         A használat megkönnyítése

·         Minőségmegőrzése

2.1.1. A csomagolás termékvédelme

A csomagolás elsődleges és legfontosabb feladata a termékvédelem, e nélkül nem tölti be feladatát. Ez tulajdonképpen értékmegőrző funkciót jelent, mivel az elkészített és becsomagolt termék mennyiségi és minőségi tulajdonságait megőrzi de, ezekhez a paraméterekhez nem járul hozzá, vagyis sem mennyiségéhez, sem minőségéhez nem tesz hozzá többet.

A védelem feladata kétirányú:

1.      biztosítja a termék védelmét a külső környezeti hatások ellen (szállítás, kártevők, légköri viszonyok)

2.      megvédi a környezetet a termék és a csomagolás káros hatásaival szemben (illatanyagok, éles részek, hulladék)

Jellegük szerint az igénybevételeket három csoportra lehet osztani:

·         mechanikus

·          klimatikus

·          biológiai igénybevételek

Ahhoz, hogy a csomagolás maradéktalanul kielégítse ezt a 3 fő védelmi funkciót fontos, hogy minden lehetséges igénybevételnek ellenálljon. Leggyakoribb igénybevételek: az ütés, az ütközés, a nedvesség vagy hőmérséklet károsító hatása. Fontos a dézsmálás elleni védelem, ahol nem az élővilág egyéb képviselői elleni oltalomról van szó, sokkal inkább a lopások megakadályozásáról.

A csomagolás kiválasztásánál továbbá igen fontos szempont a környezetvédelem, hiszen nemcsak a csomagolást kell védeni a környezettől. A védelem kétirányú: a környezetet is védeni kell a termék és a csomagolószer káros hatásától. A lehetséges káros hatásokat előzetesen fel kell mérni, hogy biztosítani lehessen a védelmet. Ezért nagyon fontos a csomagolóanyag megfelelő kiválasztása, mivel a különbféle termékekhez külön féle csomagolóanyagokat kell rendelni.

2.1.2. A használat megkönnyítése

A csomagolásnak tartalmaznia kell olyan megoldást, mely megkönnyíti a termék kezelését, tárolását és alkalmazását. Mivel így növeli a termék értékét, ezt a funkciót értéknövelő funkciónak nevezzük. A csomagolást így alkalmassá lehet tenni az önkiszolgáló rendszerű kereskedelemben való árusításra, a vásárló számára az önkiválasztásra és a hazavitel megkönnyítésére.

A csomagolás tartalmazhat olyan segédeszközöket, elemeket, melyek a praktikumot szolgálják. Ilyen a feltéphető fedél, visszazárható fül, visszatapadó fedőfólia, simítózár vagy a palackok csavarmentes kupakja. Ez is egyfajta értéknövelő funkció, mivel az esztétikumnak igen fontos szerepe van a termék kiválasztásában.

 A formatervezőknek igen sok szempontot kell figyelembe venniük, főleg a termék adottságait, az ergonómiai szempontokat, a csomagolóeszköz anyagát.

A csomagolás kialakításának egyik alapvető követelménye, hogy külső megjelenésével ne tévessze meg a vásárlót a csomagolásban lévő termék mennyiségét, minőségét illetően.

Nagy tömegben gyártott termékeknél, illetve több konkurens termék mellett fontos a csomagolás árukínáló jellege úgy nevezett display csomagolás. Ilyenkor fokozódik a reklámtevékenység, valamint az ösztönzés funkciója. A márka és a védjegy szerepeltetése is elengedhetetlen, mivel ezek már önmagukban bizalmat kelthetnek a vevőkben. Azonban a tájékoztatás teljessé tétele érdekében a csomagolás információtartalmáról tételesen rendelkezni kell. Ezek között vannak jogszabályban rögzített, kötelező érvényű információk, mint az élelmiszereknél a termék pontos neve, gyártója, tömege, térfogata (1995.évi XC. törvény) és vannak ajánlott, illetve megengedhető információk. Fontos, hogy ezen információk magyar nyelven, egyértelműen és jól láthatóan legyenek feltüntetve.

3. Csomagolás az élelmiszeriparban

3.1. Termékvédelem

Az élelmiszeripari csomagolás fontos feladata a csomagolt termék mennyiségének és minőségének, vagyis táplálkozásbiológiai és élvezeti értékének a lehetséges legteljesebb mértékű megőrzése a csomagolástól a felhasználásig. További szempont, hogy a minőség biztosításának időtartalma lehetőleg minél hosszabb legyen.

A minőségmegőrzési idő és a csomagolás közötti összefüggés ismert. Azonban gondos mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze az üzemi tárolás, a szállítás, a kereskedelmi raktározás körülményei (időtartam, hőmérséklet, relatív nedvességtartalom, fényhatás, rázkódás, halmozhatóság) annak érdekében, hogy a csomagolt termék mennyiségét és minőségét az adott körülmények között a csomagolás a legkisebb költségráfordítással biztosítsa. A védelem mértékét és időtartalmát tehát sohasem szabad nagyobbra tervezni, mint amennyit a fogyasztó valós érdeke megkíván.

A csomagolt termék védelme a tartósítás, szállítás stb. kapcsán fellépő igénybevételekkel szembeni ellenállás biztosítását jelenti.

3.2. A környezet védelme

A környezetszennyezés az élelmiszeripari termékekre és ezzel kapcsolatban az élelmiszeripari csomagolásra általában nem jellemző, de az élelmiszeriparban is felhasználásra kerülő egyes termékek kellemetlen módon (pl. szag) és jelentős mértékben (pl. vegyi anyagok) szennyezhetik, szélsőséges esetben veszélyes mértékben károsítják a környezetet.

A környezetkárosító hatás bekövetkezhet közvetlen érintkezés útján (pl. maróanyagok esetében), közvetítő közeg segítségével (pl. légmozgás útján por alakú szennyezőanyagok révén) és közvetítőközeg nélkül (pl. radioaktív anyagok esetében).

Környezetet károsító termékek esetében a csomagolás fontos feladata a káros hatások érvényesülését kiküszöbölő, jól záró tér kialakítása.

3.3. Minőségmegőrzés

A megtermelt javak mennyiségének és lehetőleg az előállításkori, a betakarításkori minőségének megőrzése a felhasználásig az emberiség egyik legrégebbi, legalapvetőbb törekvése. Különböző ipari termékek esetében a feladat más és más formában jelentkezik. Fémeknél a korrózió meggátlása, a textíliák, a faipari
termékek esetében a mikro- és makrobiológiai kártevők távoltartása.
Addig az élelmiszeripari vonatkozásban a feladat sokkal összetettebb, mivel a megtermelt élelmiszerek mennyiségének megtartásán túlmenően azok táplálkozásbiológiai és élvezeti értékét is meg kell őrizni a felhasználásig, illetve a fogyasztásig.

Az élelmiszerek minőségének megőrzésére nagyipari módszereket dolgoztak ki, amelyek fizikai, kémiai, illetve gyakran ezek kombinációit alkalmazó eljárások felhasználásával igyekeznek a minőségváltozást – lehetőség szerint – megakadályozni, de legalábbis a változás, a romlás sebességét csökkenteni.

Különböző élelmiszerek tartósítására alkalmazott módszerek azonban nem lennének olyan hatékonyak, ha nem használnának a termék jellegét, minőségi paramétereit, a lehető leghosszabb eltarthatóságot figyelembe vevő csomagolást.

Tehát olyan csomagolás gazdaságos kialakítása a cél, amely figyelembe veszi a csomagolt termék lehetséges minőségváltozásának okait, azok elhárításának lehetőségeit, a várható igénybevételeket és a biztosítható tárolási körülményeket. Ezeknek a szempontoknak együttes, de súlyozott érvényesítése eredményezi azt, hogy azonos terméket különböző technológiákkal tartósítsanak (pl. tej) és azzal összhangban csomagolnak, ami összességében eltérő időtartalmú tárolhatóságot, minőség megőrzési időt eredményez.

4. Csomagolóanyagok környezetterhelése

4.1. Csomagolási hulladékok

Hazánkban évente hozzávetőleg 760-800 ezer tonna csomagolási hulladék keletkezik, ami az összes hulladéknak még az 1%-át sem teszi ki. Azonban a kommunális szilárd hulladék tömegében a csomagolások aránya már lényegesen magasabb, 25-30%-ra tehető.

            A csomagolási hulladékok társadalmi súlyának megítélésében – ami a valós mennyiséghez képest kissé eltúlzott – fontos szerepet játszik két tényező:

·         a csomagolással, más jellegű hulladékokkal ellentétben mindenki találkozik

·         tömegarányát lényegesen meghaladó térfogatot képvisel.

Forrásuk szerint a csomagolási hulladékok lehetnek:

·         primer, azaz a csomagolószer-gyártásból és - felhasználásból származó

·         szekunder, vagyis a fogyasztás során képződő.

Az elsődleges csomagolási hulladékok, melyek a termelési hulladékok típusába sorolhatók, nagyjából a teljes mennyiség felét teszik ki. Jellemzőjük, hogy jórészt folyamatosan visszavezethetők a gyártás folyamatába.

A másodlagos csomagolási hulladékok – kommunális hulladékként – a háztartásokon kívülről származhatnak kereskedelmi, logisztikai és esetenként egyes ipari tevékenységből is. A szekunder csomagolási hulladékok döntő hányada ma még lerakásra kerül.

Lakossági szinten: Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) mostanában már házhoz hordja ki a háztartásokba a szelektív kukákat. És az így képződő papír, műanyag illetve alumínium hulladék jó része már újra feldolgozásra, újra felhasználásra kerül.[1]
Ezeknek a szelektív hulladékgyűjtő kukáknak az ürítését, a kommunális hulladékgyűjtő kukákkal szemben ingyen végzi el.

           

A csomagolási hulladékok összetételére csak becslések állnak rendelkezésre, ezek is meglehetősen bizonytalanok (1. ábra.). A statisztikák csak a négy nagy anyagcsoportot figyelik (papír, üveg, polimer és fém), így a kombinált anyagú, valamint a fa és textil csomagolószerekről közelítő adat sincs.

 3. ábra Csomagolási hulladékok megoszlása anyagfajtánként

4.1.1. A polimer hulladékok

            Napjainkban súlyos és megoldandó feladatok közé tartozik a környezetünkben nap mint nap keletkező különböző eredetű szemét és hulladék megsemmisítése, esetleg újrahasznosítása.

            A csomagolóipar gyors fejlődése, a kereskedelmi struktúra robbanásszerű átalakulása és a fogyasztói társadalom kényelmi igényinek aránytalan növekedése együttesen idézte elő az egyre nagyobb tömegű és sok esetben óriási térfogatú szeméthegyek megjelenését.

            Vásárlásaink során a polcokon végigtekintve, azt tapasztaljuk, hogy termékek többségét nem az alapvető minőség- és környezetvédelmi célok elérése érdekében látták el színes, csillogó polimer burkolattal, mint inkább a vásárlók szépérzékét kielégítő csomagolóanyag rengeteget terítenek elénk. A csomagolásoknak elsősorban marketing feladata van – felhívni a fogyasztó figyelmét és azonnal vásárlásra késztetni.

            Egyre több árufajtánál fordul elő, hogy még a környezettudatos fogyasztó sem tudja elkerülni a hulladékok megvásárlását. A befőttesüvegek nem vissza válthatóak, a gyümölcslevek 85%-a kombinált dobozú (úgy nevezett társított, nem lebomló) csomagolásban kapható, a többi pedig PET palackban (ábra), a szénsavas üdítők 1%-a van betétes üvegben, a polietilén (LDPE) tejes zacskót javarészt leváltotta az aszeptikus (Tetrapak) dobozos csomagolás. E tekintetben a bioboltokban sem ás a helyzet, mint a hagyományos üzletekben.

4. ábra Műanyag hulladék palackok bálákban

Az ökológiai gazdálkodás célja egészséges, magas tápértékű élelmiszerek megteremtése, előállítása és közben a feldolgozó tevékenységhez kötődő környezetszennyezések minimalizálása. Alapelvei közül hármat tartok fontosnak cikkben is kiemelni, melyek alapján a címben feltett kérdésre szakmailag is igényes választ lehet megfogalmazni:

·         Elegendő mennyiségű és magas tápértékű élelmiszerek előállítása természetes anyagokból

·         Minimális fosszilis energiafelhasználás a gazdasági rendszerekben.

·         Helyi forrásokra épülő, zárt gazdálkodási rendszerek kialakítása.

Ezek az alapelvek főként mezőgazdasági szempontból közelítik meg a biotermék (úgy nevezett ökológiai gazdálkodásból származó) gyártása során megoldandó feladatokat. A megtermelt élelmiszer útja nem az élelmiszergazdaságban ér véget.

A bioélelmiszer tényleges felhasználására a háztartásokban, a kifőzdékben, az étkezdékben tehát a vásárlóknál kerül sor. Az árut megtermelés után még elérhetővé kell tenni a fogyasztók számára is, így az speciális, úgy nevezett minőségvédő csomagolásokban kerül a boltokba. Mivel a választék egyre bővült, versenyhelyzet alakult ki a termékek között. Az áruk ma már önmagukat kínálják, ezáltal a csomagolások feladatköre tovább szélesedett marketing, a tájékoztatás és a hulladékkezelés szempontjából is fontossá vált.

A környezetkímélő terhelés során előállított bioélelmet környezetkímélő, az emberi szervezetet a legkevésbé sem károsító csomagolás illetné meg. Így lenne biztosítható, hogy a gazdaságon kívüli körfolyamatba is beilleszthető lenne az úgynevezett biotermék.

A biogazdálkodás szabályozásainak megalkotása során a növényvédő szerek kizárása mellett, nem fogadták el az sem, hogy a növényben, a szokványos gazdálkodáskor egyébként megengedett növényvédő szer maradék mennyiségek mérhetőek legyenek. Hasonló megközelítésből az élelmiszerek csomagolására használt csomagolóanyagoknál és a speciális adalékanyagokat tartalmazó aktív csomagolási módszereknél a megengedett migrációs határértékek átértékelése is időszerűvé vált.

Jelen pillanatban a gyakorlatban a konvencionális és bioélelmiszerek csomagolása engedélyezett anyagok között nincs különbség, tehát mindkét esetben egyszerűen csak élelmiszercsomagolásról beszélünk. Azonban a biogazdálkodásban környezetkímélő módon termesztett növényt miért zárnánk olyan csomagolásba, melynek előállításához rengeteg energiára van szükség, és amelytől használat után csak költséges úton lehet megszabadulni, és az árutárolás alatt esetleg szervezetre káros anyagok fertőzhetik az élelmiszert.

A tervezés során minden lehetőséget meg kell ragadni a csomagolási ráfordítások és ez által a vásárlókat terhelő költségek csökkentésére (pl. a csomagolási méretek ésszerű szűkítésével, a tömegcikkek csomagolásának szabványosításával illetve egységesítésével stb.). Fontos szempont, hogy a csomagolás és a termék életciklusa optimálisan feleljen meg egymásnak. Elgondolkodtató, vajon 1,5 liternyi ásványvíz forgalmazásához miért szükséges egy 100év alatt sem lebomló PET- palack?[2]

---

[1]http://www.fkf.hu/portal/page/portal/fkf/szolg/Lakossag/Hulladek/Szelektiv 2014.05.16.

[2] http://members.chello.hu/csontos.kornel/ 2014.05.13.